A norvég dialektusok alapvetően két fő nyelvi csoportra oszthatók – kelet-norvégra és nyugat-norvégra – az úgynevezett jamvekt-szabály alapján. Ezeket a fő csoportokat általában további négy alcsoportba sorolják: észak-norvég, trønderi, nyugat-norvég (nyugati-parti) és kelet-norvég (keleti). Időnként a belső területek nyelvváltozatát (innlandsmål) is külön, ötödik csoportként említik, bár hivatalosan a kelet-norvég dialektuscsoporthoz tartozik.

A dialektusok többnyire kölcsönösen érthetők, ugyanakkor jelentős különbségek vannak közöttük a kiejtés, a nyelvtan, a mondattan és a szókincs terén. A norvég dialektusok mellett Norvégiában léteznek úgynevezett szociolektusok és standard nyelvváltozatok is; ezek közül a legfontosabb a standard kelet-norvég, amely nyelvészeti értelemben nem tekinthető valódi norvég dialektusnak.

Eltérések a főbb nyelvjárásokban:

🟦 Nordnorsk

jeg: æ / e

du: du / dåkker

ikke: ikkje / itj

hva: ka

hvor: kor

hvorfor: koffør

hvordan: korsen

🟨 Trøndersk

jeg: e / æ

du: du / dåkker

ikke: itj

hva: ka

hvor: korr

hvorfor: koffør

hvordan: koss / korsen

🟩 Vestnorsk (vestlandsk)

jeg: eg

du: du

ikke: ikkje

hva: ka

hvor: kor

hvorfor: koffor

hvordan: korleis

🟪 Østnorsk

jeg: jeg

du: du

ikke: ikke

hva: hva

hvor: hvor

hvorfor: hvorfor

hvordan: hvordan